MMMarcanggg

Igazából… most el fogok kalandozni, erre-arra… talán megint egy folyamat”ábrát” kaptok… ahogy épp elkapom a gondolatot, azt fogom leírni… csak saját felelősségre!

Nem, ez nem egy populáris zene, és a post sem tuti, hogy az lesz…

Az igazság az, hogy bezárultam… nagyjából akkor, amikor utoljára írtam… és ezáltal el is fogyott az ihlet, valamiért kiürült az életem, és/vagy nagyon nincs egyensúlyban… Valamire vagy valakire a kelleténél több energiát, figyelmet, időt fordítottam, és megborultak dolgok. Sok minden történt az életemben azóta… És voltak témák, amik megfogtak, leültem, még melegébe’ elkezdtem írni, de maximum 2-3 mondatig jutottam, utána pukk, elpukkant a gondolat, a szikra ellobbant némi láng kíséretében, “ints neki pápá”…

Ilyen téma volt: az emberi “nyelvek”; Agapé – Ő; Információ – ‘devolúció’… és még pár, ami most tuti, hogy nem fog eszembe jutni.

Aki olvassa, bizonyára tudja, hogy ki vagyok, vagy azt, hogy ki voltam. Akkor és most. Akkor elég sokat tudtam volna írni ezekről. De most egyszerűen nem születik meg a folyamat, csak az első lépésekig jutok, utána megakadok… mint faéktől a guruló.

Most is… írok, írnék, mert vágyom az alkotás folyamatát… de csak ötletre futja… mi a bús frászért vagyok ennyire kiégve? Felqr… Tényleg. Az a frissen talált zene sem dobott meg, amit a korábbiakban ágyaztam be. És régiek sem…

Emlékek tolonganak minden zene hatására… amiket épp akkor találok, azok is inkább emlékeket vonzanak be, nem előre, hanem vissza mutatnak. És kezdem komolyan utálni ezt az egész helyzetet. Nem tudom elengedni magam, nem tudok “elszabadulni”, nem tudok !nsane lenni. Nem tudok önmagam lenni. Nem fogadom el magam valamilyen téren. Igazából sok téren, lassan, azt hiszem. És igen, negatív gondolataim vannak. Mellettük vannak pozitívak, de most épp nem ők vannak többségben. Sőt, amilyen egy idióta vagyok, ezt képes vagyok publikálni. Nem, nem lelki-segélyt keresek. Csak szimplán leírom.

Mást meg igen… keresek. De mégsem keresem, mert nem jó az senkinek.

Ezt a zenét ide biggyesztem, mert szerintem nem csak engem gondolkoztat el.

Igen, megkérdőjelezem magam. És nem tudom merre van a válasz, és a hozzá tartozó pont. Nem találom meg, de még az útra sem tudok rálépni, mert azt se látom. Állítom, hogy a saját szememtől, legfőképp…

Miért nem egyszerű valami? Miért nem mehetnek csak NÉHA a dolgok úgy, ahogy az ember vágyik rá? Miért van folyamatosan valami, ami megakaszt? Bármiben… Karma? Önmagam? Vagy mégis…? Nem tudom, de már kezd komolyan felb*szni…

Ha már írni nem tudok, legalább olvasok… és ettől kicsit jobban is érzem magam. Leköt, érdekes. De ez is csak egy elterelés…

Jha, és nem mellesleg várok továbbra is társírót…

Sok olyan témát nem érintettem, ami miatt kicsit elkalandoztam volna, rohadtul…

Így záróakkordként… csak, hogy ne hazudtoljam meg magam… egy sokatoknak ismeretlen zene ( jééé, SZINTE meglepődtem 😀 😛 ).

Nem vagyok olyan, mint mások. Nem könnyű velem. Hozok hülye döntéseket. És megbánom őket. De joga senkinek sincs pálcát törnie felettem.

Van lelkem, bármilyen hihetetlen is. Van szívem is, bár nem igazán tudom, hogyan is kell használni. Agyam is van, bár néha inkább fűrészporhoz közelít.

Ember vagyok, csak szimplán egy ember. Se több, se kevesebb.

by:nG’.~